Nyári hőségben ember és virág egyaránt szellős, világos, árnyékra vágyik, de mínusz tíz fokban, hóban, fagyban jobban esik a fűtött ablakok mögül élvezni az alacsonyan járó nap sugarait.

Kezdetben volt a nappali előtt egy kis terasz, kitettük a kerti bútorokat, párná-kat és néhány cserép virágot, azután, ha jött egy kis eső, rohantunk behordani a párnákat, és felállítani a felborult csere-peket. Nyáron a gutaütés kerülgetett a tűző napon, télire mindent le kellett hordani a pincébe, felvinni a padlásra, behordani a garázsba.

Ebből az évi kétszeri költözésből elegünk lett, és elhatároztuk, hogy tető kellene a terasz fölé - és lett. Most már nem kellett menekülni az eső és a tűző nap elől nyáron, de télen bizony nem sok örömünk telt a teraszban.

Külön gondot jelentett az, hogy egyre több olyan virágunk lett, amelyek nyáron kitűnően érzik magukat a szabadban, de télre nem maradhatnak kinn, mert megfagynának. Ráadásul ezek a mediterrán és trópusi növények utálják a fűtött lakás meleg, száraz levegőjét és az ablaktól távolabb eső fényszegény helyeket is. Pincében, garázsban lehet őket teleltetni, de így is éppen csak átvészelik a hosszú fagyos évszakokat, ami nálunk októberben kezdődik, és április végén ér véget.

Elhatároztuk, hogy téliesítjük a fedett te-raszt, de akkor elszomorított az a gon-dolat, hogy elveszítjük a nyáron oly kellemes, szellős, nyitott kerti pihenő-helyünket. Ekkor találkoztunk egy inven-ciózus mesteremberrel, aki megtalálta a megoldást. Felfedezte a szétszedhető, összerakható télikertet.

A műegyetemen az első éves hallga-tóknak az új találmány lényegét a radíros ceruza példáján szokták szemléltetni: azaz ismert volt a ceruza, és ismert volt a radír is, de aki a ceruza végére szerelte a radírt, az egy feltaláló volt, és a végeredmény egy új találmány. Nos, ez a helyzet a szétszedhető télikerttel is. A szétszedhető üvegházak, hollandiágyak évszázadok óta ismertek voltak a kertészetekben, és a télikertek sem újdonságok, mert már a XVIII. századi fejedelmi kastélyokban is voltak ilyenek, de a két dolog összekapcsolása valódi újdonság, világraszóló ötlet. Főleg a miénkhez hasonló szélsőséges klímájú országokban. A messzi északon, Skandi-náviában nyáron is jólesik a zárt üvege-zett télikert, lenn, délen télen sem kell beüvegezni a verandát, mert a leán-derek, citromfák, bougenvilliák ott vidá-man áttelelnek a szabadban is. Nálunk viszont nyáron a zárt üveges télikert kel-lemetlenül túlmelegszik, fülledtté válik, ami a virágok többségének sem kedve-ző, az ember számára pedig kifejezetten terhes lehet.

A szétszedhető üvegház elemei egy kis furgon rakterében érkez-tek, és körülbelül ugyanennyi hely kell nekik a nyári tárolásukhoz is. A termoplán üvegezésű, 220x90 centiméteres elemeket egy há-zaspár könnyen tudja hordozni, összeállítani és szétszedni. Az egyes elemek közötti jó szige-telést nútba ragasztott gumiprofil biztosítja, a teraszburkolat egyen-lőtlenségeit valamivel vastagabb gumiszigetelés tömíti. A télikert egyes elemeit egyszerűen mű-ködtethető zárszerkezet kapcsolja egymáshoz. Végül a kétszárnyú erkélyajtót kell felakasztani, és kész a télikert egy félóra alatt.

Mostantól kezdve nyitva tartjuk a nappalinak a télikertbe nyíló ajtaját, és a házzal közös légteret képező télikert sajátos fűtési rendszert képez. Késő ősztől késő tavaszig a déli fekvésű üvegház hőcsapdaként működik napos időben. A polikarbonát tetőn és az üvegezett falakon szabadon beáramló napsugarak felmelegítik a télikert levegőjét, amely az ajtón keresztül fűti a lakást és növeli annak páratartalmát. Azaz egészségesebb lesz a lakás levegője embernek, szobanövénynek egyaránt. Éjszaka a lakást fűtő rendszer fűti a télikertet is.

A kifogástalan hőszigetelés következtében elfogadható mértékű a hőveszteség, és csak akkor kell kiegészítő fűtésről gondoskodni, ha a télikertben kifejezetten melegigényes trópusi növényeket tartunk. A mediterrán eredetű virágok, a tengermelléki helyekről, ill. a trópusi magashegységekből származók egyáltalán nem esnek kétségbe, ha az éjszakai hőmérséklet húsz fok alá esik.

Minden virág hosszabban, illetve többször és gazdagabban virágzik a télikertben. Különösen jó érzést kelt az emberben, hogy télen és kora tavasszal, amikor a kert még kopár, kihalt, a télikertben már nyílnak a virágok. Február-márciusban az ember jobban megbecsüli a nyáron közönségesnek számító petúniát, futó-muskátlit is.

Az igazi értékei a szétszedhető téli-kertnek azonban a nyíló leánderek, bougenvilliák, a termő és istenien illatozó virágait folyamatosan hozó citrom- és narancsfák, a szobanövényként nem mindig sikeres, de a télikertben többször is virágzó klívia, az örökzöld, kúszó passióvirág vagy más néven golgota-virág. E növények nyáron a szabadban is jól érzik magukat, és télen megelégednének akár 5-10 °C-kal is a fagypont felett, de az embernek kellemes húsz fokon is jól elvannak.

A szenvedélyesen kertészkedő specialisták is sok örömüket lelhetik egy télikertben, gondolok a kaktuszgyűjtőkre, akiknek a télikertben minden kaktusz virágzik is, nem csak szúr; az orchidea-barátokra, akik hosszú hónapokon át élvezhetik nem csak a legegyszerűbben tartható fajtákat, hanem az igényesebbeket is. A broméliák, tillandsiák, páfrányok, bonsajok kedvelői is új lehetőségekhez jutnak. Természetesen a felsorolt és az itt nem részletezett szobanövények igényei nem azonosak, de ebből a választékból ki-ki kedvére kiválaszthatja azt, ami neki a legtöbb örömet szerzi, és ebben a természetes környezetben jól érzik magukat a kedvenceink is. Jól mutat a sarokban az akvárium, a terrárium, a kalitkamadarak vagy a széken napozó cica is.

Szöveg: Dr. Geiszler János
Fotó: Báder Gergő és Kurcsics István
Forrás: Álomház, 2003 április